A Grill bárpultja

Belépett az ajtón, egy gyors pillantással felmérte a terepet, nem voltak sokan, pont ahogyan számított rá. A bárpulthoz sétált, majd feltette a bukóját a pultra.
-Jó estét. Egy spriteot kérek.
Adta le a rendelést halkan, de a pultos megértette így is. Később talán rendel valami ételt is, de egyelőre nem érezte magát annyira felszabadultan, hogy egyedül vacsorázzon egy vadidegen helyen. Bár annyival nem különbözik Olaszországtól, mint amilyennek gondolta. Miközben megkapta amit rendelt, leült egy bárszékre és a gondolataiba merült. Volt valami nyugtalanító feszültség a hely levegőjében, de egyelőre még ötlete sem volt mitől lehet. Talán csak az utazás miatt van.

Késő délután volt, de kint már koromsötét. Elenával még suliban megbeszéltük, hogy este találkozunk, de most többszöri hívogatás után sem vette fel a telefonját. Haza nem akartam menni, ha már úgyis kocsiba ültem. Úgy döntöttem inkább benézek a Grillbe, hátha addig jelentkezik.
A parkolóban nem volt sok autó, így magabiztosan léptem be a barátságos ajtón. Ám mikor beléptem lefagytam. A szemem egy hosszú barna hajú lányra meredt, ugyanis ő is boszorkány volt. Háttal állt nekem, így nem volt esélye észrevenni. Nem nézett ki túl félelmetesnek, inkább elveszettnek.

- Te új vagy itt, igaz?- szólítottam meg, miután rendeltem egy teát.

Kinyitottam a Grill ajtaját és felmértem a terepet.Eléggé pangás van ma este,biztos mindenki tanul....
Megláttam a pultnál két hosszú,barna hajú lányt.Végre valakik akikkel lehet talán csevegni.-Megyek és leülök melléjük-gondoltam magamban.

***Odasétál a lányokhoz***

Olyan lendülettel próbáltam leülni,hogy közben kivertem a poharat az egyik lány kezéből.
-Ó jesszusom nagyon sajnálom...ma annyira béna vagyok.Remélem nem haragszol.A nevem Lilith.Most jöttem a városba.
Bíztam benne,hogy talán nem fog darabokra cincálni amiért tönkretettem az italát.

Ha már eljöttem Mystic Fallsba, csináljak is valami érdekeset. Első lépésként, jobb lesz, ha megismerkedek pár emberrel.
Beléptem a Grill ajtaján, majd lecsüccsentem az egyik székre a pultnál.
- Kérek valami...valami erőset! - rendeltem, s halkan a pultos fülébe súgtam - Ingyen. - majd kacsintottam, s egy csábos mosollyal oldalra néztem.
Két lány beszélgetett, de nagyon furák voltak. Vagy inkább a velük kapcsolatos érzéseim voltak furák. Közben megjött a még valaki. Ismerős volt... De vajon honnan? Hát persze... Ő volt az a drága kislány, aki félbeszakított Katerina hasonmásával. Király.
- Halihó. - köszöntem nekik, és próbáltam kideríteni, miért van ilyen fura előérzetem.

Egy lány szavai húzták vissza a merengésből. Meglepődött, hogy nem vette észre mikor idejött, de valamiért nem vette észre.
-Igen, két napja érkeztem még csak Mystic Fallsba.
Válaszolt, miközben tudatosult benne, hogy nem egy átlagos lánnyal találkozott össze. Érezte benne az ősi képességet, a természet erejét.
-Ever Auguste vagyok.
Mutatkozott be egy rövid hatásszünet után. Eddig a családján kívül nem találkozott senki mással, akinek ilyen kisugárzása lett volna. ~Talán ezért nem vettem észre~ nyugtatta magát gondolatban. Általában szeretett mindenről tudni és elég jó megfigyelőképességgel volt megáldva. Úgy döntött egyelőre nem hozza fel ezt a témát, hiszen nem volt biztos abban, hogy szeretne e a lány erről beszélni. Elvégre Ő sem az a típus, aki szívesen beszélget erről az adottságáról. Boszorkánynak lenni nehéz feladat, megvannak az előnyei, de a hátrányai is.
-Te régóta élsz itt?
Kérdezte egy mosoly kíséretében a lányt, hiszen nem tűnt idevalósinak. Ever zöld szemeiből most nem lehetett kiolvasni semmit, hiába tűnt a lány barátságosnak és jószívűnek, nem árt az óvatosság. Hirtelen rossz megérzése támadt, elengedte a poharat, mint kiderült jól tette, hiszen két másodperccel később ripityára tört a padlón. Megfordult, végigmérte a lányt. Volt benne valami szokatlan, valami ijesztő. Ever még sosem találkozott ezelőtt ezzel az érzéssel, nem is tudta mihez hasonlítani.
-Ever vagyok. Én is új vagyok itt.
Mondta kissé gépiesen, látszólag zavarba jött ettől a lendületes belépőtől. Felkelt a székről, miközben a személyzet feltakarította az üdítő romjait.
Azután ismét egy hang ütötte meg a fülét, a lány felé fordult. Ő felőle is valami egészen újat és furcsát érzett.
-Szia.
Köszönt neki és közelebb is ment hozzá, kicsit tartott Lilith-től az előzőek után. Ha eddig nem volt távolságtartó és zárkózott, hát most teljesen az lett..

Miközben söpörtem lefelé a maradék üvegszilánkokat a pultról hallottam,hogy valaki köszön.Oldalra néztem és egy 3. lány ült a pultnál.Nagyon ismerős volt az arca.Az a szempár nagyon emlékeztetett valakire.Az rémlett,hogy hol találkoztam vele korábban,hiszen csuron vizesen mentem oda hozzá és valami Elenához a parkban.De úgy éreztem korábbról ismerem.Gondoltam leülök mellé.

***Odamegy a lányhoz***

-Szia Lilith vagyok.Nem találkoztunk már korábban?-kérdeztem rá,mintha nem tudtam volna.

- Jah persze. Ismerős... Ha szépen megkérsz, elfelejthetem a mai pofátlanságodat. - mondtam nagyképűen - Szóval én Lina vagyok. Ha jót akarsz magadnak, akkor nem kezdesz ki velem, és próbálsz minél megfelelőbben viselkedni. Oké? - vágtam a fejéhez, amin ő láthatólag, kicsit meglepődött.
Nem láttam semmi értelmét, hogy vele beszélgessek, de mégis megtettem.

Mikor beszélgetést kezdeményeztem hirtelen le lett cseszve...Még hogy ha jót akarok ki ne kezdjek vele.Nem tudja ez kivel beszél.
-Figyel cica!Ha nem szeretnéd,hogy ez az este szívtelenül végződjön melegen ajánlom,hogy vegyél vissza a hangodból vagy vérfürdőt rendezek.
Nem hagyom magam,mit képzel magáról ez a kis jött ment.Megmondtam neki a magamét,de éreztem a kettőnk kapcsolata nem lesz felhőtlen viszont még mindig nyugtalanított a szeme.

- Én Bonnie vagyok- mutatkoztam egy halvány mosollyal. Már tettem volna fel a következő kérdést, amikor felfigyeltem az utánam érkezett két lány összeszólalkozására. Az egyik lány keze véletlenül súrolta az enyémet. Összerezzentem. Elfogott a halál érzése...

- De aranyos...Méghogy, vérfürdőt rendez. Te vagy az, aki nem tudja, hogy kivel beszél! - válaszoltam gúnyosan - Hallottál már az Elsőkről? Ha nem, akkor most fogsz!
Közben megcsörrent a telefonom, és eléggé fontosnak tűnt. Jobbnak találtam azt a megoldást, hogy szépen felveszem a telefont, és akárhogyis, de elköszönök.
- Hmm... Úgy látom ez a te napod! Szóval én megyek, mert nem szeretnék vérfürdőt. - nevettem fel gúnyosan - Bye-Bye. - köszöntem el halkan.

Akár Első akár nem olyan mérhetelen düh fogott el,hogy legszívesebben utána mentem volna és kitéptem volna a szívét.Jobbnak láttam visszamenni a másik két lányhoz.

***Visszamegy a lányokhoz***

-Szóval ott tartottunk,hogy a nevem Lilith és sajnálom,amiért kivertem a kezedből a poharat.
Volt egy olyan érzésem,hogy valamit titkolnak,nem csak előlem,de a város lakói elől is.
-Ismeritek azt a lányt,akinek hajszál híján kitörtem a nya....akarom mondani orrba vágtam?

Bonnira nézett, figyelte amikor hozzáért az egyik lány, láthatóan összerezzent. Fogalma sincs mi folyik itt, de valami határozottan nem stimmel. Figyelte a két lányt, nem tudta mire vélni a vérfürdő rendezést. Kicsit mintha túlzás lenne egy esti balhéhoz. Lilithet figyelte, elég hiperaktív lánynak tűnik.
Kicsit arrébb ment tőlük, Bonninak intett, hogy jöjjön közelebb. Nem sokkal ezután Lina távozott. Ő nyugodtabbnak tűnt sokkal, mint a másik lány.
-Itt mindig ilyen egy este?
Vette kicsit lazábbra a figurát, hogy oldja a feszültséget. Majd utána a kíváncsiságtól vezérelve muszáj volt megkérdeznie, ami fúrta az oldalát.
-Te is érezted, hogy milyen furcsák?
Remélte, hogy Bonnie veszi a lapot és tudni fogja mire gondolt. Mielőtt Lilith visszatért hozzájuk ez a beszélgetés lezajlott.
-Semmi gond, megesik az ilyesmi.
Azt kívánta bárcsak elfelejthetnék már az előbbi poharas nagyjelenetet. ~Hmm...kitörni a nyakát..orrba vágni..?!~
-Én nem ismerem. Mondd, Te mindig ilyen türelmetlen vagy másokkal?
Kérdezte kicsit hangosabban, mint ahogy általában beszél. Nem szereti, ha a középpontba kerül egy helyen, márpedig az előbb a pohár miatt sikerült minden tekintetnek rá szegeződnie.

Ahogy végignéztem rajtuk,látszott hogy nem tudják mire vélni az iménti kis összeszólalkozásomat Linával.
-Hogy én?Ó nem csak akiknek nagyobb a szája a kelleténél.Ha esetleg valami sértőt mondtam rátok nézve,akkor ne haragudjatok,de sz utóbbi éveim nem voltak túl eseménydúsak.
Próbáltam terelni a témát magamról,hiszen ki tudja mennyire tolerálják a vámpírokat errefelé.
-Na azt hiszem én megyek és keresek egy motelt ahol szunyálhatok.Majd később még találkozunk.Sziasztok!

Amilyen gyorsan csak tudtam eltűntem a helyszínről.

-LEZÁRVA-

Kinyitottam az ajtót,ami szörnyen nyikorgott.Egyenesen a pultot vettem célba.

***Odasétál a pulthoz***

-Hello egy whiskey-t kérek jéggel!

Ahogy körbenéztem,nem volt túl nagy tömeg,de legalább többen voltak,mint a legutóbb.Linát kerestem,de a Grillben nem találtam.

Nem is tellett sok időbe, amíg elértem a Grillig, belépve pedig a szokásos illat csapta meg az orromat. A dohányfüst és az alkohol szaga már jellegzetes szag volt a helyiségben és csak néhány másodpercig éreztem, utána rögtön hozzá is szokott a szaglószervem.
A bárpulthoz tipegtem és intve a pincérnek rendeltem magamnak egy italt. Amikor kikaptam és belekortyoltam, fura érzésem támadt. Ez az érzés pedig egy lehetett.
Klaus a közelben van...sőt, itt van a Grillben. De próbáltam nem foglalkozni ezzel a tudattal. Hátha nem vesz észre...életemben csak egyvalakitől féltem. Tőle. Arra viszont nem sok esélyt láttam, hogy ne üljön le mellém. Így hát szorosabbra fontam az ujjaimat a pohár körül és újra a számhoz emeltem azt.

Lassan de határozottan sétáltam be a Grillbe. Egy hosszú nap után szükségem volt egy kis szórakozásra, ráadásul biztos voltam benne, hogy vacsorát is találok magamnak. Ahogy elhaladtam az asztalok mellett egy ismerős illatot éreztem. Előre néztem. Ismerős barna, göndör haj. Katerina. Éreztem, hogy fél.
Vigyorogva indultam el felé. tudtam, hogy megvan a ma esti szórakozásom.
Leültem mellé a bárpulthoz, intettem a pincérnek, hogy hozzon egy martinit, majd Katherine felé fordítottam arcom.

És megtörtént. Klaus egyenesen a bárpulthoz sétált, pontosan mellém ült le, a levegő pedig szinte megállt bennem. Soha, senkitől nem féltem még ennyire. Főleg azok után, amit akkor művelt velem, amikor még Alaric testében lézengett...meg amiket azután. Szerencse, hogy el tudtam szabadulni tőle még azelőtt, hogy megölt volna. De mint már azt említette, szerinte a halál túl kegyes lenne hozzám. Milyen igaza van...még a halál is szebbnek tűnt, mint maga Klaus.
- Megjelent az Ördög maga... - motyogtam magam elé kissé gúnyosan, amikor felém fordította a tekintetét. Még ilyenkor sem tudtam visszafogni magam...ez is csak én lehetek. Keresem magamnak a bajt.

Kath&Klaus


- Ezt bóknak veszem, kedves. -mondtam és kortoltam egyet az italomból. Majd a elfordítottam tőle fejem és poharamat kezdtem el nézni.
- Ez lenne a bújkálás, Katerina? Nem félsz? - néztem rá újból.
- Egy mozdulat..-motyogtam majd jobb kezemmel hirtelen mellkasa felé kaptam, hamarosan éreztem a kezemen a meleg vért.
-...és halott vagy.- fejeztem be a mondatot. Hangom hideg volt. Kezemben a szíve, amit mégjobban megszorítottam, hogy érezze, nem viccelek.
-Azt gondoltátok meg tudtok ölni?- nevettem fel. - Nem tudtok. Mindig itt leszek, hogy tönkretegyem az életeteket. - folytattam, majd elhallgattam. Csak néztem őt. Hosszú percekig senki sem szólalt meg.
-Mért kéne életben hagynom téged, Katerina? -törtem meg a csendet, dühtől reszkető hangon. Katherine kezei remegtek és hangosan vette a levegőt.
-.. egy mozdulat, Katerina- ismételtem.

A hangjától még mindig kirázott a hideg. A legnagyobb felelőtlenség volt idejönnöm... azt hittem, hogy megúszhatom, hogy ne találkozzak vele? Hülye voltál, Katherine...
- Egy kis szabadságra vágytam... felfüggesztettem az előled való menekülést - mondtam, de hirtelen a keze átszakította a mellkasomat. Éreztem, ahogy az ujjai megmarkolják a szívemet, a szemeim pedig ennek hatására elkerekedtek. Próbáltam nagyot nyelni, de nem ment. Túl nagy volt a fájdalom.
- Ne engem hibáztass - hörögtem elhalóan. - Nem csak én voltam a ludas - provokáltam tovább, de tudtam, hogy igaza volt. Akár a Grill teljes közönsége előtt kitépné a szívem és szívesen mutogatná azt másoknak. Egyre csak nyomatékosította a szavai lényegét és kezének szorítása is erősebbé vált. A tekintetébe meredtem és könnyek kezdtek gyűlni a saját szemeimben.
- Képes lennél megölni? Kit üldöznél akkor ezek után? - nagyon reméltem, hogy igazából nem akar megölni. Bár minden oka megvolt rá, ezt aláírom... és ha megölne, vége lenne a mi kis 500 éves játékunknak...

Ó, azt gondolod, hogy ha megöllek nem lesz kit üldöznöm? Mindig van akit.- mondtam gonosz vigyoral az arcomon.- Azért ennél jobb ok kell..
-Utánnad jönne mondjuk a kis Jeremy. Stefannal is meggyűlt a bajom mostanában. Damon megpróbált megölni...Ott van a csini Caroline. És Bonnie, akit másodszor ölnék meg. -soroltam, és közben egy utolsót markoltam a szívébe, majd lassan kihúztam kezem a mellkasából.
-Sok ember, és vámpír van akit megölhetek. Kiirthatom egész Mystic Falls-t. De te Katerina, te nem úszod meg egy egyszerű szívkitépéssél. Túl sokszor tettél keresztbe nekem- sziszegtem, és letöröltem kezemről a vért.
-Ráadásul szükségem van valakire aki informál majd Salvatore-ékról..-folytattam -.. És te tökéletes vagy erre a feladatra. -mosolyogtam.
- Hát nem lesz jó érzés tönkretenni azoknak az életét akiket szeretsz, ha szeretsz te egyáltalán valakit önmagadon kívül? - tettem fel a költői kérdést, és mutatóujjammal végigsmítottam ijedt arcát.

Felsorolta, hogy kiken akar bosszút állni, és mit ne mondjak, elég hosszú volt a listája. Még végighallgatni is elég volt, de a fájdalom mellett most nem igazán volt időm ezen gondolkozni. De mi a fenéért kínoz még? Tépje ki a szívem és végezzünk! Bár tudtam, hogy nem úszom meg ennyivel...
- Miért segítenék neked? - tettem fel a kérdést azután, hogy elengedte a szívem és letörölte a kezéről véremet. Éreztem, ahogy elkezdett beforrni a seb a mellkasomon, de még mindig kegyetlenül fájt. - Nem kellett volna elengedned Stefant...
Végighúzta az ujját az arcomon, én pedig elfintorodtam. És bár mindig is féltem tőle, ez ellen nem tudtam tenni...volt benne valami, ami mégis megfogott...bár lehet, hogy ez csak a nagymértékű rettegés volt.
- Ha mindenkit megölsz, tényleg nem marad senki, akivel játszadozhatsz - szisszentem fel fájdalmasan és remegő kezekkel az italom után nyúltam, hátha az segít a fájdalmamon.

Katherine megtalálta a gyenge pontomat. Stefan. Néha szeretném azt hinni, hogy nem csak az igézés miatt mentett meg. Ő volt az első, és egyetlen barátom.
-Megígértem neki, hogy szabad lesz. És amit ígérek azt többnyire be is tartom. - mondtam. Nem akartam erről a témáról tovább beszélni. Túl érzékenyen érintett. Ráadásul most, hogy a tervem, miszerint felébresztem a családom - Stefannak hála- meghiúsult. S valljuk be, nem szeretem ha az orrom alá dörgölik, hogy egyedül vagyok. Szónélkül elfordultam inkább és utolsót kortyoltam az italomból, majd rendeltem egy újat.

Hiába féltem Klaustól, mintha a félelmem kissé alább hagyott volna néhány pillanatra. Hiszen láttam, hogy valami megcsillan a szemében... mintha valamiféle érzelem lett volna. Ekkor döbbentem rá, hogy akaratlanul is rátapintottam a gyenge pontjára. Arra, amiről azt hittem, nem is létezik. Úgy látszik mégis.
- Ha mást nem, ezt megtanultam - mondtam, ahogy elfordult tőlem. Hirtelen...hirtelen talán még meg is sajnáltam. Pedig nem szoktam ezt csinálni...miért pont most nem működött az a nyavalyás kapcsoló? - Mikael megmondta...egyedül vagy Klaus... - mondtam és nem tudtam, vajon ezért ki fogja-e tépni a szívemet, vagy megkönyörül rajtam. De ha már belekezdtem... - Azt hiszem, ebben hasonlítunk. Nincsen az égegyadta világon senkink - kortyoltam az italomba. Fogalmam sem volt róla, hogy jött rám ez az érzelemlöket... mégis, muszáj volt kimondanom.