Az iskola tantermei

Ever & Bella

Amint beléptek a terembe, minden bent ülő feléjük fordult.
-Sziasztok. -köszönt amint beért, hiszen nem akart illetlennek tűnni.
Kíváncsi tekintetek követték őket ameddig egy üres helyhez nem értek az ablak mellett lévő padsorban. Néhány gondolatfoszlányt elcsípett a diákoktól, persze mindenki kíváncsi volt az új érkezőkre Bent volt az előbbi srác is, Ever szándékosan nem kereste a tekintetét. A táskáját a padra dobta, majd leült a székre. Hát nem volt túl kényelmes, de egy iskolától mit vár az ember. Hamarosan megérkezett a tanár és elkezdődött az óra. Az első pár percben be kellett mutatkozniuk az osztálynak, mivel új diákok voltak, de aztán a szokásos unalmas kerékvágásban ment minden tovább. Bellára nézett, aki láthatóan szintén unta az órát. Kitépett egy lapot a füzetéből, majd írt rá pár sort:

"Már el is felejtettem milyen unalmasak az órák..Mit szólnál hozzá, ha óra után elmennénk valamerre sétálni?"

Összehajtogatta, majd Bellához csúsztatta a papírt a padon miközben megeresztett egy mosolyt. Nem sok embernek jutna eszébe már az első nap lógni, de aki nem unalmas életre vágyik, az néha elcsábul.

Ever & Bella

A tanteremben nem nagyon érdekelt senki..Eszembe jutottak,milyenek unalmasak a sulis napok s láttam ugyanezt az unott pofát Everen is.Majd csak arra lettem figyelmes,hogy Ever hirtelen egy kis lapfecnit cibált ki a füzetéből s irkálni kezdett rá.Kiváncsian lestem mozdulatait,próbáltam leolvasni.Majd óvatosan felém csúsztatta.Inkább a tanárra figyeltem,hogy nehogy észrevegye a turpinságot.Majd elolvastam.Őszintén mondom már 100 éves vagyok,de egyszer sem lógtam...nem volt kivel,hisz nem találtam megfelelő társat.Nagyon izgultam hisz első lógás..olyan gyerekesnek éreztem magam,de nem bántam.Majd ezt irtam a fecnire:
-Felőlem mehetünk,meghivlak egy fagyira!Vagy pizzériába menjünk?-]
Majd vissza csúsztattam a pappirdarabkát a gazdájának s vártam a választ.

Ever & Bella

A tanár akkor sem vette volna észre, hogy leveleznek, ha épp rájuk nézett volna. Éppen a feleségén gondolkozott, nem volt minden rendben a házasságukban. Nem tudta miért élesedtek ki ennyire az érzékei, máskor szinte alig látott bele az emberekbe. Most zavaró volt a sok különböző impulzus, ami érte, ezért is akart egy kicsit kiszakadni ebből a közegből. Bella felől érezte, hogy izgul a lógás miatt egy kicsit. Kezdetben ő is így volt vele, de már elég rutinos benne. Valahogy ösztönösen megérzi mikor nincs belőle probléma. Hiába, vannak a bosziságnak előnyei is. Amikor a lány visszacsúsztatta a lapot, véletlenül a kezéhez ért. Hirtelen képek zúdultak be elméjébe, nem tudott ellene tenni. Pár másodperc alatt zajlott le, de elég megdöbbent fejet vágott. Az emlékfoszlányok alapján nem egy halandóval van dolga. ~Ő is vámpír lenne, mint Lina?~ kérdezte magától gondolatban, de csak költői kérdés volt, a választ tudta. Csupán nem akarta elhinni. Válaszolt a papíron, de amiért kicsit zaklatott volt elég rondára sikeredtek a mondatok.

"Szerintem inkább menjünk az erdőbe. Ott nyugodtabb a légkör."

Egyelőre nem hozta szóba, amit megtudott, de a gondolatai egyfolytában ezen jártak. ~És akkor ha az, akkor mi van? Végre találtam valakit, akivel ilyen jól elbeszélgetek.~ gondolta kicsit nyugodtabban, de azt nem tudta kiiktatni a gondolatai közül, hogy óvatosnak kell lennie. Ez valami egészen ősi ösztön volt, ami a tudatalattijába égett. Közben vége lett az órának, felkapta a táskáját, majd Bellához fordult.
-Akkor indulhatunk? -kérdezte, majd elhagyták a termet. Nem tudta, hogyan kezdje el a beszélgetést, de szeretett volna őszinte lenni vele.
-Figyelj..valamiről beszélnünk kell, nem egészen az vagyok, akinek elsőre látszok. -mondta sejtelmesen és kicsit félénken. Belekezdeni csak akkor fog a magyarázatba, ha már valami kellemesebb helyen lesznek, ahol nincs ennyi ember. Amennyiben megfelel a helyszín, akkor az erdő felé veszik az irányt, ha nem, akkor majd Bella megmondja. Mindenesetre az iskola épületét maguk mögött hagyták.

Ever & Bella

Mikor Ever hozzám ért elég különös volt.Egy kicsit megréműlt.És ha sejt valamit?De ez hamarabb az eszembe kellett volna jusson...De nem vagyok normális.-gondoltam magamban.Próbáltam rejteni félelmeimet.De az erdő,mint helyszin,hát szóhoz sem tudtam jutni.Majd mikor kicsengettek megállt bennem a vér.Megdermedtem.Majd azt mondtam:
-Menjünk....-félénken mondtam.
LEZÁRVA!FOLYTATÁS-az erdőben