Mystic Falls Főtere

Céltalanul bolyongtam a város főterén. Most ,hogy a markomba tartom Klaust, és megszabadultam az irányításától visszakaphattam volna a régi életem. Ismét testvériesen "versengtünk" volna Damonnel, ismét átölelhettem volna Elenát. De én nem vágytam erre. Ismét megtagadni azt ami vagyok, ismét átélni a napi küzdelmet a vérrel. Elegem lett. Azért menjek vissza ,hogy megint egy évtizedig kínozzanak amiatt ,hogy ne öljek.. hogy ne legyek vámpír? Felejtsék el.
Közben átfutott párszor az agyamon ,hogy félre vonszoljak egy nőt, majd elszabadítsam minden csepp vérétől, de egy különös tényező elvonta a figyelmem. Elena vetett rohamos lépteket pár méter távolsággal tőlem. Nem, ő nem lehet Elena. A megérzéseim vámpírt mutatnak. Katherine? Sebesen előtte termettem, nem törődve ,hogy kinek tűnik fel gyorsaságom.
- Te meg mit keresel itt Katherine? - kezdtem el faggatni, felvont szemöldökkel.

Feszülten toporogtam a belváros felé. Eléggé felhúzott ez a pár órával ezelőtti kis incidens, akármennyire is bántotta Damont ,hogy mit tettem vele nem kellett volna ilyen elutasítónak lenni. Bár belátom, az én részemről se kapott túl meleget. Nem vágytam többre minthogy a kölcsönzött albérletembe vegyek egy forrófürdőt, és elnyeljenek a paplanok. Hát igen, szép is lett volna ha legalább egy napom nyugodtan végződne, de úgy látszik a Salvatorekat párban adják. Egy napra elég volt a hazugságokból, és a kedvem sem épp a legfényesebb volt, szóval..
- Nem, nem Katherine, és nem is Elena. A nevem Charlotte Petrova, az egyedüli első. Én ismerlek, te viszont nem. Örvendtem a szerencsének Stefan, de most hanyagoljuk egymás társaságát! - hadartam karcos hangon, majd a mondat végére mikor kiraktam a pontot vettem egy nagy sóhajt. Tettem egy elkerülő lépést, majd sebes léptekkel tovább haladtam. És akkor.. felcsillant bennem az ötlet. Tudomásaim alapján Stefan még a 20-as években le spanolt Nikkel, szóval ha egy röpke információt is tud, az jól jöhet. Sarkon fordultam, majd pár lépéssel visszasétáltam hozzá.
- Bocs, nem vagyok jó passzban. A bátyád egészen lefárasztott. - mosolyogtam bágyadtan értetlen arcára.

Értetlenül pislogtam a nőre, lábaim pedig legyökereztek. Próbáltam követni szavait, de agyam megakadt az 'első hasonmás' kijelentésre. Meglepődni nem mondhatnám ,hogy meglepődtem, azért ennél több kell itt Mystic Fallsban. Ismerősen csengett neve, mintha már valahol hallottam volna. Mosoly szélesedett számon mikor visszafordult, fejembe pedig már egyből átfordult ,hogy biztos nem oktalanul.
- A bátyám?! Hol találkoztál te Damonnel? - fakadtam ki. Elég érdekesnek találtam ,hogy ilyen hamar találkoztak már, de nem olyan nagy ez a város, és ahogy a ismerem bátyámat, mindig ott van, ahol a nők.
- És honnan ismersz, emlékeznem kéne rád? - vontam vállat, majd tettem fel 1000 kérdésem közül egyet. Hangomon érezhető volt a ripper hangzata. - Nos Charlotte, úgy tűnik lesz miről beszélgetnünk. - szólaltam fel, majd fejemmel böktem egyet egy pad irányába, majd elindultam arra felé.

Nem igazán tudtam hova tenni a férfi viselkedését. A hírek alapján ő az a mókusvéren élt vegetáriánus vámpír, aki a Salvatorek közül a kedvesebbik. Bár a Klaussal való találkozása óta.. Ráadásul még ott van Katerina is. Kicsi a világ..
- Az nem fontos. A bátyád, gondolom eltudod képzelni ,hogy hol tölti a szabadidejét. - vigyorogtam, majd közben követtem a kispadhoz. Elfoglaltam a mellette lévő helyet, majd egy sejtelmes sóhajt vágva belekezdtem mondandóba, ezen a napon már másodjára.
- Katerina..Vagyis ahogy te ismered Katherine után egy időben nyomozgattam, és annak kapcsán kerültetek ti elő a fivéreddel. - magyaráztam nyugodt hangon, majd az alsó ajkamba harapva csibész mosoly ült számra.
- De most én kérdezek. Pontosan mi történt közted és Nik közt? - kíváncsiskodtam, majd izgatottan vártam a választ. Ebben a pillanatban most minden kis hírmorzsa jól jöhet.

Úgy tűnik meg is van az a bizonyos ok, ami miatt visszafordult Char. Egyből le lehetett szűrni ,hogy valami ügy folytán egyrészt Klaus miatt is jött Mystic Fallsba. Nem foglalkoztatott nagyon ,hogy vajon mi lehetett köztük Damonnel, a bátyám alapján nem volt nehéz kitalálni.
- Mit is mondhatnék, amit lehet neked is tudnod. - államat simítgatva tűnődtem, ajkaimra pedig kaján mosoly szegeződött.
- Legyen elég annyi ,hogy Klausnak kellett egy társ, és erre engem tekintett a legesélyesebbnek. Talán még köszönettel is tartozom neki, mert felnyitotta a szemem. - ráncigáltam meg ismét vállaimat, majd ujjaimat körbe kulcsoltam.
- Most én jönnék. Honnan ismered őt? - vontam fel szemöldököm majd mélyen a lány tekintetébe férkőztem.

Akaratlanul is felszisszentem mikor meghallottam Stefan cinikus válaszait. Biztosra vettem ,hogy az évek velem se voltak olyan kegyesek.
Valahogy úgy éreztem ,hogy most nem szívesen másítanám a Klaussal való történetünket. Lehet ha ez az idősebbik Salvatore hozta ki belőlem, de mégis.. nem akartam hazudni.
- Legyen elég annyi.. ,hogy Niklaus sincs mindig kőből, és néha neki is beköszönt a Cupido, mondjuk úgy 1220 környékén, amióta vámpír vagyok. - tettem célzásokat és egyszerű mondatokat, majd egy halványka mosoly ült ki ajkaimra. Igazság szerint hiába ennyi év eltelte, valami örökké a szívedbe ékelődik. És ez a kis sztori tökéletes példa rá. Konkrétan az ,hogy milyen kapcsolatot ápol Stefan a hibriddel, nem az én dolgom.
- Na és Damon, milyen.. vámpír? - buktak ki belőlem a szavak bágyadtan. Nem tudom ,hogy faggathattam erről, egyáltalán nem ezt terveztem, de valahogy az akaratom ellen esett ez a dolog.
- Nem mintha érdekelne, csak kicsúszott. - magyarázkodtam hamiska vigyorral, majd kicsúsztattam a kosza szálakat arcomból.


words: kb. 153 | wearing: klikk. | Listening
to: klikk. | notes: Nos, nem a legjobb fajta, de majd kárpótollak.

Egy pillanatra megállt bennem a vér. Az életbe nem gondoltam volna ,hogy Klaus kapcsolatba állt az eredeti Petrovával, ráadásul ha igazat mond, még kapcsolatban is jártak. Felcsillant bennem egy aprócska ötlet, esetleg Charlottet is felhasználhatnám a hibrid elintézésére, bár a lány érdekébe remélem ,hogy erre nem lesz szükség, bár ha úgy adódik a dolog, veszteni nem veszthetek semmit.
Próbáltam egy sejtelmes vigyorral elúsztatni a hasonmás felől a gyanakvóságot, és az ő hirtelen téma váltásával ez sikerült is.
- Persze, gondolom ,hogy nem érdekel. - szélesedett még nagyobbra mosolyom.
- Miért nem ismered meg te magad? - vontam vállat. Nem akartam nagyon kitérni az ilyesfajta témákra, inkább a saját érdekeimet néztem.
- Na és, pontosan még mennyit tudsz Klaus múltjáról?

- Mint már mondtam, nem érdekel a bátyád. Ha meg is akarom őt ismerni, csupán csak saját érdekből tenném. - szélesedett halványka mosoly ajkaimra, majd csak ráztam a fejem. Talán volt benne egy kis hazugság, legalábbis valami ezt suttogta bennem, de nem barátkozni jöttem ide Mystic Fallsba.
- Pont ez a gond, hogy csak a múltjáról tudok, és nem hiszem ,hogy sokat számítana az ami vagy már 800 éve volt. - szólaltam fel, mélyen szemébe nézve. Bármit megteszek azért ,hogy megtudjam azokat az információkat, amik elvezetnek Klaushoz. - Nem tudom ,hogy téged mostanság mennyire avatott be a tervébe, de ha tudsz valamit, kérlek mond el, Stefan. Tudom ,hogy te sem az ő pártját fogod. - tettem egy pillanatra kezemet a vállára. Próbáltam a lehető legmeggyőzőbb lenni.

Elkapott újra az az érzés, amit Elenánál éreztem. Az az akaratos megmásítás, a jó útra terelés. Soha többé nem akartam erre a szenvedés dús sorssal ismét találkozni. Az agyamba elkezdett pumpálni a vér, ami csak az éhségemet és a dühömet növelte fel. Nem bírtam magammal.
- Nos, én sem tudok sok mindent mondani róla, de ha gondolod megadhatom Damon számát, ők többet tudnak segíteni. - pattantam fel a padról, közben pedig elő is halásztam zsebemből a mobilom. Próbáltam leplezni feszültségem, de mivel a lány is a telefonjával volt elfoglalva nagyon nem tűnt fel neki. Mikor már kellő kép elvesztette figyelmét rólam, sebes mozdulatlanul észrevétetetlenül előkaptam a dzsekim belső zsebéből egy kábító lövedéket, majd ,hogy a legközvetlenebb pontba szúrtam bele az oldalán.
- Ne próbálkozz megváltoztatni. - suttogtam egy utolsót a fülébe.Mivel tudtam ,hogy a hatás pár másodpercen belül bekövetkezik, ezért egy apró térdhajlítással elkaptam. A legkisebb feltűnést próbáltam mutatni, így a legközelebbi autóhoz vonszolva betettem a hátsóülésre Charlottet. Egy cseppnyi bűntudatom nem volt a lopott kocsiért, vagy amiatt amit a hasonmással tettem, Klaus legyőzéséhez mindent be kell vetnem. Most már egyedüli csapatban játszom..

|| LEZÁRVA - köszönöm a játékot. A következő mehet az albérletbe. ||