Mystic Falls-i Temető

-Persze, majd figyelek, de nem sűrűn jár arra senki sem. -válaszolta Linának, miközben elindultak a temető felé. Nem volt messze, így az erdő képét hamarosan felváltotta egy út és a temető látványa. Az eddigi kellemes, energikus légkört egy nyomasztóbb vette át, a csend is egész más lett. Már kezdett szürkülni, így a temetőben az öregebb fák árnyéka elég ijesztő volt. Az új temetőben a sírok nagy része márványból volt, alig akadt egy két régebbi stílusú.
-Mindjárt odaérünk a régi temetőhöz, remélem ott sincs senki. -mondta a lánynak aki végig mellette haladt. Felmentek egy emelkedőn, ezután már a régi temetőben haladtak tovább. A növények eléggé elburjánztak, nem voltak gondozva, így nehezebb volt a haladás. Körülbelül tizenöt métert haladhattak, amikor megpillantott egy régi kriptát, amire pont ráillett a boszorkány jellemzése.
-Az lesz az. -mutatott a kissé romos építményre, aminek az ajtaja is masszív kőből volt és eléggé be volt nőve gazzal. Odasétált elé, közben próbálta a gazokat kitaposni, ezzel ösvényt nyitva Linának. Megállt a kripta előtt, majd egy egyszerű varázslatot mondott az épület felé. Kívülről nem volt védve, bár ez érthető is. Nekifeszült az ajtónak, de meg sem moccant.
-Azt hiszem most elkelne egy kis segítség.. -mosolygott a bűntársára. Elég szokatlan dolog egy sírba betörni, eddig meg nem fordult volna a fejében. Remélhetőleg megéri az információ a fáradtságot.

Nem kellett sok, amíg odaértünk a temetőhöz. A temető újabbik része megszokott volt, a régebbik része elég rémisztő... Alig lehetett járni a sok lelógó növénytől, de Ever utat csinált nekem.
Nemsokára odaértünk a kriptához, Ever pedig rögtön megérezte, hogy ez lesz az. Elég ijesztő volt, de szerencsére nem vagyok egy félős típus.
- Szóval ez lenne az! - mondtam sóhajtva.
Ever mondott egy elég egyszerűnek tűnő varázslatot, majd megpróbálta megmozdítani a kripta ajtaját, de itt rám volt szükség. Ezt egy egyszerű mozdulattal megoldottam.
- Tessék. - mondtam büszkén - Tied az elsőbbség!

-Köszönöm. -mondta egy mosoly kíséretében, majd még egyszer szemügyre vette a kriptát, az omladozó kőfal és a koromsötét odabent nem volt épp bizalomgerjesztő. Levette a táskáját, majd elővett két elemlámpát. Egyiket átnyújtotta Linának, majd megkezdte az akciót.
-Tessék, erre szükség lehet. -be sem fejezte, miközben belépett az ajtón. Hirtelen rossz érzés fogta el, nem voltak egyedül. Jó pár nyugtalan lélek került elő valahonnan, és csak remélni tudta, hogy nem veszik nagyon zokon a dolgot. Hátrafordult, majd belülről észrevette, hogy az ajtón a vámpírok nem tudnak bejönni. Haloványan derengett a kijáratnál valami, mintha a meleg levegő miatt hullámozna.
-Várj egy percet. -szólt oda Linának, mielőtt beleütközött volna a láthatatlan akadályba. Először mágiában gondolkozott, de gondolta megpróbálkozik azzal, hogy egyszerűen behívja a lányt.
-Gyere be. -mondta határozottan, majd várta a fejleményeket, hogy sikerül e, vagy ettől többre lesz szüksége.

- Szívesen! - válaszoltam, s közben bólogattam.
A kezembe nyomott egy elemlámpát, azzal, hogy még szükségem lehet rá.
- Kösz. - motyogtam az orrom alatt.
Amikor Ever bement, látszott az arcán a rémültség és a nyugtalanság. Épp be akartam lépni, amikor észrevettem, hogy nem tudok bemenni. Ezt a boszi is észrevette, ezért csak egyszerűen behívott.
- Nem megy... - ráztam a fejem, majd elhúztam a szám - Ehhez ennél többre lesz szükség.

Na akkor gondolkozzunk.. melyik lenne a megfelelő módszer, amit végre is tudok hajtani? Tette fel magának a kérdést, miközben az elemlámpán dobolt az ujjaival. Eszébe jutott egy semlegesítő bűbáj, ami az esetek többségében működni szokott.
-Admissio neutralisatio. -mondta ki végül, majd érezte, hogy egyre inkább nem kívánatos az itt tartózkodásuk.
-Most próbáld meg. -szólt ki Linának, közben körbenézett a szűk helyiségben. Falak, falak, falak.. és egy mélyedés a másik falon, benne egy koporsó. Megvárja, hogy Lina bejut e, ha nem akkor egyedül fog neki a keresésnek..

Elmondott egy varázsigét, majd azt mondta, hogy próbáljam meg újra. Megpróbáltam újra, de ezennel sikerült bejutnom.
- Így mindjárt jobb! - mondtam, s rögtön beléptem a kriptába.
Elég fura hely volt, és kicsit rémisztőbb, mint amilyenre számítottam.
A kripta közepén volt egy koporsó. Valószínüleg ott rejtőzött a keresett könyv.
- Szóval? Megkeressük a könyvet? - kérdeztem felemelt szemöldökkel.

-Igen. Kezdjük a koporsóval szerintem. -válaszolta a kérdésre gyorsan. Minél hamarabb szeretett volna túl lenni már ezen. Nem tudta kell -e még meglepetésre számítaniuk, remélte, hogy a nehezén már túl vannak. Odalépett a koporsó mellé, meg sem próbálta elmozdítani, csupán megbizonyosodott róla, hogy nincs e mágikus vagy egyéb védelem rajta, nem talált semmit.
-A fedelét megpróbálod félretolni? Nem kell teljesen. -kérdezte Linát. Pár apróbb törmelék hullott a plafonról rájuk. ~Nagyon remélem, hogy nem fog ránk omlani... ez nem lenne túl szerencsés....~ gondolta kicsit kétségbeesve, majd visszafordította az elemlámpát a koporsóra. Nem akarta látni mi lesz benne, de a cél érdekében muszáj lesz látnia...

És eljött egy újabb erőnléti megpróbáltatás. Itt is rám volt szükség.
- Persze. - válaszoltam, majd nem kicsit, hanem teljesen lelöktem a koporsó fedelét.
Megtörtént az, aminek egyikőnk sem nagyon örvendett. Elkezdett repedezni az egyik fal.
- Hupsz... - mondtam félénken - Lehet, hogy ide egy ki hókusz-pókusz kellesz. - mosolyogtam kétségbeesetten - Most mit csináljunk?
Remélem, hogy nem omlik ránk a kripta. Nem lenne túl szerencsés, de legalább magam mellett tudhatok egy boszorkányt. - gondoltam.

Lina odalépett a kriptához és eltolta a fedelét. Azonban túl erősen próbálkozott, a kőlap a földön landolt és széttört három nagyobb darabra. Az épület falai fenyegetően meredtek köréjük, repedések tarkították őket.
-Ez nem jó... -dünnyögte az orra alatt, majd elgondolkozott, hogy hókusz-pókuszokkal (ahogy Lina mondta) mire menne egy ilyen helyzetben.
-Meg tudom erősíteni egy kicsit a falakat, de nem fog sokáig tartani, úgyhogy igyekezzünk. -hadarta, majd mind a négy fal irányába elmondott valami latin szöveget és rátette a kezét a falakra. Utána a koporsóhoz lépett, kicsit hátratántorodott a csontváz látványától, ami a kezében tartott egy régi naplószerűséget. ~Ez lesz az, ennek kell lennie...gyerünk, egy kis bátorság..~ próbálta magát győzködni, majd óvatosan felé hajolt és megfogta a könyv szélét. Nagyon ragaszkodott hozzá a csontváz, körbefonta az ujjaival. Nem akart hullagyalázó is lenni a sírrabló mellé.. Gyengén elkezdte kihúzni a keze közül, a csontok halkan ropogtak. ~Csak ne törjön le semmije...~ rimánkodott magában, hiszen egy boszorkányt nem lenne jó magára haragítani.
-Sikerült! -kiáltotta megkönnyebbülten, majd Linára nézett.
-Tűnjünk el innen, erősödik a rossz megérzésem.... -tette hozzá aggodalmas arckifejezéssel, majd meg is tapasztalta mi a gond.. Az épület kezdett darabjaira omlani, ha nem jutnak ki időben az borzalmas körülményekkel fog járni.

Ever elmondott egy latin szöveget, majd megerősítette a falakat.
Ezután gyorsan kivette a könyvet a csontváz kezéből.
- Huh...ez legalább megvan. - mondtam büszkén, mintha enyém lett volna az érdem , és mintha nem miattam dőlt volna ránk a kripta - Szerintem inkább folytassuk kint a beszélgetést. Talán ott biztonságosabb. - mondtam szinte kiabálva.
Ezzel ki is szaladtunk a kriptából.
- Ez durva volt! - jelentettem ki lihegve.
Sokkal megnyugtatóbb érzés volt a kriptán kívül lenni, hiába a félelmetes, régi temetőben voltunk.

Egyetértett Linával, éppen kiértek mielőtt romba dőlt az egész. Miután elült a por nem volt túl szép látvány. Megszédült, majd egy hangot hallott.. Annak a hangját, aki segített neki megtalálni a könyvet. "Mit műveltél?! A segítségért cserébe csak pusztítást hagytál magad mögött..! Többet ne is keress, nem fogok tovább segíteni Neked." Ezt egy erős fejfájás kísérte, ezért megtámaszkodott egy fánál. ~Remek....~ gondolta mikor véget ért a lidércnyomás. Még mindig érezte az itt ragadt lelkeket, egyre több helyet elfoglaltak.
-Szerintem menjünk innen, ez sem a legalkalmasabb hely... -ajánlotta Linának.
-Tényleg durva volt.. Nélküled nem ment volna, köszönöm. -tette hozzá, miközben már elindult a régi híd felé, ami a városba visz. Nem tudta mit fog cserébe kérni a lány, hiszen általában a valamit-valamiért elv érvényesül. A könyvet leporolta, majd belelapozott. Lesz mit tanulmányoznia a következő időszakban.
-Amint nyugisabb helyre érek átolvasom. Remélem minden érthető lesz, mert épp az előbb közölte a boszi, hogy nem segít soha többet. -ráncolta össze a homlokát, mert kicsit aggasztotta ez a tény.
-Kicsit morcos lett amiért leromboltuk a nyughelyét.

Ever nagyon rosszul nézett ki, miután kijutottunk a kriptából, és rosszul is érezte magát.
- Jól vagy? - kérdeztem aggódóan - Mi a baj? - árasztottam el kérdésekkel, amik helyett inkább hagynom kellett volna, hogy jobban érezze magát.
Hirtelen jobban érezte magát, és csak annyit mondott, hogy menjünk innen, mert ez sem a legalkalmasabb hely. Nem nagyon érdekelt jelen esetben, hogy hol vagyunk, de ha ő mondja...hát legyen úgy.
- Jól van. Akkor menjünk! - mondtam, miközben felemeltem a vállamat.
Elindultunk a régi híd felé, közben ő megköszönte a segítségemet.
- Szívesen. - motyogtam az orrom alatt - De remélem, nem a semmiért kockáztattam az életemet! - folytattam, miközben úgy tettem, mintha csak én lettem volna életveszélyben.
Közben elmesélte, hogy mi is volt pontosabban a szédülés oka. Egy boszi üzent neki, és nem örült, hogy tönkretettük a nyughelyét.
- De lehetett volna rosszabb is. Nem? - kérdeztem optimistán.
Féltem, nehogy rám is érvényesek legyenek a következmények.
Ha valami bajom lesz, széttépem ezt a boszorkányt. - gondoltam.

-Amit megtanultam az évek során az az, hogy mindig lehetne rosszabb is.. -válaszolta egy féloldalas mosoly kíséretében. Azon tűnődött, vajon mit szeretne Lina cserébe, vagy hogyan tudná meghálálni neki.
-Természetesen nem a semmiért. Jövök egy szívességgel. -mondta miközben elérték az utat. Nem tudta mit ajánlhatna fel, ami tényleg érdekelne is egy vámpírt. Bár lehet van érdekes információ, vagy varázslat, ami esetleg fontos lehet. Ez majd kiderül.
-Azt hiszem be kéne nézni a Grillbe. Ott tudok olvasni is, valamint farkaséhes vagyok. -ajánlotta fel Linának, bár egy másodperccel később tudatosult benne, hogy ha egy vámpír éhes, akkor nem éppen Gyros-tálra vágyik.
-Te nem vagy éhes? -tette fel a kérdést végül, kicsit feszélyezte a gondolat, hogy egy ragadozóval beszélget. Nem szeretne étlapon szerepelni a közeljövőben sem.

Aranyosan válaszolt a kérdéseimre, majd azt mondta, hogy a segítségemért cserébe, jön egy szívességél. Reméltem, hogy ez lesz.
- Ha szükségen lesz valamire, szólok. - válaszoltam furfangosan - De nem felejtem el! - folytattam csibész mosollyal.
Azt mondta, hogy menjünk el a Grill-be, mert ott tud olvasni. Szerintem nem ez a legalkalmasabb hely egy ilyen könyv olvasására, de benne voltam.
- Persze. Elmehetünk, de én inkább iszok valamit. - mondtam viccelődve.
Lassan elindultunk a Grill felé.