Stefan Salvatore

**Admin** Vas. Nov. 13, 2011 7:19 am

Név: Stefan Salvatore
Kor:
17/171
Faj: Vámpír

Jellemvonások: Nem egyszerű magamról beszélni, sosem voltam az a szószátyár. Szeretek lelkizni, elmélázni és a világ nagy dolgain filozofálni. A bátyámmal ellentétben, ugye. Próbálom meggyőzni, hogy ez így nem jó, de nála minden szó felesleges. Inkább példát mutatok a viselkedésemmel, hátha hatni fog a többi vámpírra is. Szívemen hordozom Elena sorsát, hiszen ő az egyetlen, aki miatt képes vagyok emberien viselkedni.

Előtörténet:

Örökös önmarcangolás, csak mert egyszer régen hoztam egy rossz döntést. Egy rossz döntése, ami elvezetett ahhoz a lányhoz, aki értelmet ad a halhatatlanságomnak. Legyőztem önmagam, legyőztem azt a Stefant, aki végzett az apánkkal, aki kedvtelésből ontott ki életeket és aki ezzel csak a lelkiismeretét akarta elhallgattatni. Damon talán sosem bocsátja meg nekem, amit tettem. Azt, hogy vámpír lettem és őt is magammal rántottam a mélybe, amit pokolként definiál. Ő maga teszi pokollá. Megkaptam az élettől-vagy a haláltól-amit akartam. A szerelmet, s talán meg sem érdemeltem. Az életem nem volt példás és a legkevésbé sem értékes. Talán ezért kell bűnhődnöm. De nem állok le addig, amíg vissza nem kapom a bátyámat. Két mondat határozza meg az életemet. Azt az életet, amit én választottam, s ami a halálomat követte. Az egyik attól a lánytól származik, akit az életem árán és megvédenék. Így hangzik: "-Szeretlek."-Elmondhatatlanul egyszerű, igaz? A másik pedig Damontól származik. Ez az egy mondat vezetett minden szenvedésemhez és a fájdalomhoz, amit akkor érzek, amikor a múltbéli döntéseimre gondolok. A másikat nem szeretem hangoztatni. Damon szavai, melyeket akkor mondott, amikor rávettem, hogy válasszuk az életet a halál után. Érthető számomra a gyűlölete. Pedig nekem csak szükségem volt rá, mert egyedül képtelen lettem volna a túlélésre. Nélküle nem lennék az, aki vagyok. S nélkülem ő sem lenne az, ami. Mégis azt mondom, inkább legyen vérengző vérszívó, mint hogy soha többé ne lássam.

Karaktered arca: Paul Wesley