Ever and Bella

Új város, új iskola és új élet.Új lehetőség áll előttem.Remélem nem trafálom el ezt a lehetőséget mint általában.A parkoló tele van kocsikkal s diákokkal.Beparkoltam a vörös ford Mustang GT-vel.Nagy lánggal szálltam ki,egy két ember rám tekintett s én erre úgy reagáltam, mint egy betoji kislány akitől épp most vették el a kedvenc játékát. Mystic Falls eléggé misztikus s természetfeletti jelenségekkel bir,igyhát oda kell figyelnem s vigyáznom kell,hogy kivel barátkozom.Megtettem az első lépést a gimi felé,de megtorpantam s leblokkoltam.Nem tudtam mi történik velem. Majd egy fura érzést éreztem,egy eléggé nyugtalanitó érzést.
-Egy boszorka van a közelben...de ha én nem provokálom akkor biztos ő is békén fog hagyni.-gondoltam magamban.
Valami legbelűl arra kényszeritett,hogy meg kell ismerjem,épp ezért elkezdtem lassú,óvatos léptekkel felé közeledni.

Ever & Bella

Elérkezett ez a nap is, amitől annyira rettegett. A legelső nap az új iskolában. Mióta megérkezett Mystic Fallsba, igyekezett elterelni a figyelmét erről. Elég most izgulnia. Egyedül az a tény nyugtatta meg egy kicsit, hogy itt még senki nem ismeri és senki nem tudja róla, hogy nem csupán egy átlagos lány. ~Épp ezért úgy is fogok viselkedni, mint egy hétköznapi tini..~ gondolta magában mintegy megerősítésképp mikor begördült a piros motorjával az iskola parkolójába. Leparkolt egy félreeső helyen, leszállt a motorról, majd levette a kesztyűjét. A piros-fekete bukósisakon feltolta a plexit, de még nem vette le a fejéről, először körbenézett a parkolóban. Rengeteg ember volt mindenhol, olyan nyüzsgés volt, akár egy hangyabolyban. A sok új impulzus kicsit megzavarta, de még így is észrevette, hogy egy lány egyenesen felé tart. Jó alaposan megnézte, de nem tűnt ismerősnek. Furcsa érzése támadt hirtelen, de elhessegette. ~Mitől lettél ilyen paranoiás, Ever?~ tette fel magának a költői kérdést. Reménykedett, hogy a lány mégsem hozzá indult, kicsit még bíbelődött a motornál és várta, hogy mi fog történni..

[quote="Bella Black"]Egyre közelebb értem a boszihoz,arcát a bukósisak fedte éppen ezért nem láttam.Megpillantott s tekintete rám irányult.Nagyon megijedtem,még lassabban közelitettem csak az járt a fejemben,hogy forduljak vissza de valamiért mégsem tettem.
Márcsak 2-3 lépés távolság volt köztem s a motoros boszitól.Rápillantottam s egy barátságos mosolyt vágtam be s ezt böktem ki félénken:
-Szia,Bella vagyok.
Mivel nem tudtam,hogy fog reagálni,igyhát megkérdeztem merre van-e a biológia terem mert első órám az volt s utánna töri.Reméltem kedvesen fog rámnézni s komunikálni.

Ever & Bella

Mindvégig magán érezte a lány tekintetét, mikor megszólította már az árnyékát is látta a lába előtt az aszfalton. Egy hirtelen mozdulattal megfordult és egyenesen a lány szemébe nézett. Hirtelen eszébe jutott, hogy a sisak még mindig a fején van, mintha valami védelem lenne a kíváncsi tekintetek elől. ~Nem is én lennék..~ fedte meg magát gondolatban, majd levette a fejéről a bukót. Egy laza mozdulattal megigazította a haját, majd bemutatkozott.
-Szia, Ever vagyok. -mosolygott a lányra. A következő kérdéstől kiült az arcára a 'fogalmam sincs' kifejezés, ezért szinte fölösleges volt ezt szavakba öntenie, de azért megpróbálta.
-Nem tudom merre lehet, én is új vagyok még.
A mondat második felét jobban kihangsúlyozta, mintegy mentségként a tudatlanságára.
-De ha gondolod mehetnénk együtt, nekem is biosz az első. -ajánlotta fel Bellának, majd elindult a bejárat felé. Már majdnem ott jártak, mikor a kíváncsisága nem hagyta nyugodni.
-Most költöztél ide? -kérdezte érdeklődve. Változatlanul furcsa kisugárzása volt a lánynak, amit még egyelőre nem tudott mihez kötni. Egy magas, sötét hajú srác viharzott ki az ajtón, nekik ütközve.
-Hééé... Óvatosabban! -szólt utána kicsit nagyobb hangerővel, de a fiút ez egy cseppet sem érdekelte, már el is tűnt valamerre.

Ever & Bella

Ever....mondta meg nevét merészen s bátran.Már ekkor éreztem ez egy belevaló csaj s pont ilyen barátra van szükségem.
Hirtelen megijedtem mikor azt hallottam,hogy ő sem tudta,hol a terem...De mikor azt válaszolta,hogy keressük meg együtt tudtam,jó barátok leszünk a közel jövőben.Mikor felajánlotta,hogy keressük meg együtt a termet nagyon jól esett.Régóta nem barátkoztam már senkivel s ezért büszke is voltam magamra,hogy mertem elé állni,ráadásul egy boszi,s kitudja mekkora ereje van,hamár az aurája ekkora.
Mikor feltette ezt a kérdést,honnan jöttem,valami megingott bennem. Nem tudtam hirtelen mit válaszoljak...Majd igy feleltem:
-Én Angliából származom.Pontosabban London egyik kis nyugalmas uccájából.De most erre sodort a sors-mondtam nagy sóhalytással s belenyilalt a szivembe egy fájdalom s elhunyt szüleim jutottak eszembe.Egy könnycsepp ki is ugrott a zsákból.Már nem birtam visszatartani.Ezért muszáj volt eltereljem a figyelmet de még ezelőtt egy srác suhant el melletünk,a gyilkosösztön végigfutott az egész testemen s alig tudtam magam kontrolálni.Megijedtem nehogy véletlenül megtámadjak valakit.
De az,hogy szinte fellökött az az illető...majdnem utánna szaladtam s felképeltem,de csak majdnem,elszámoltam magamban tizig s utánna kérdeztem Evert:
-És te?Honnan származol?Kedves s bátor csajnak tünsz...remélem egy szép s hosszú barátság fog kialakulni közöttünk-mondtam s ezen a mondaton kivűl talán azóta, mióta vámpir vagyok ,nem jött ilyen tiszta szivből s ahogy mondtam szinte sugárzott a szeretett.
Nagy szemekkel s mosollyal követtem Ever tekintetét s vártam,hogy valami kedves szócskával vagy mondtattal álljon elő.

[center]LEZÁRVA!!!!