Elena szobája

-

Az ablak párkányon ültem a gondolataimba merülve, miközben a naplómat írogattam. Hirtelen azt hallottam, hogy valaki szalad fel a szobámba, és volt egy olyan sejtésem, hogy hozzám jöttek, ezért a naplómat eldugtam a párnák közé, és vártam, hogy berontson valaki a szobámba. Ez be is következett, és Damont láttam meg a szobámba. Halk sóhaj hagyta el ajkaimat, mivel láttam rajta, hogy valami nagyon nincs rendben. Felálltam, és odaléptem hozzá. Először összehúzott szemöldökkel néztem rá, de nem sokáig néztem így, mivel aztán aggódva néztem szemeibe.
-Mi történt?-
Kérdeztem aggodalommal a hangomban, de talán egy kicsit sürgetően is. Miért volt egy olyan érzésem, hogy nem fogok örülni neki amit mondani fog? Továbbra is válaszára vártam, miközben elkezdtem járkálni a szobában, de inkább elé álltam.
-Damon...-
Mondtam halkan nevét, ezzel is megpróbálva kiszedni belőle a választ. Igen is aggódtam érte, hiszen azért mégsem látom így minden nap. Csak akkor ilyen ha valami történt vele, vagy ha olyat tett ami talán nem, kellett volna. Egy nagyot nyeltem, és elhúztam pár kósza tincset a hajamból ami a szemembe lógott.

Először alig tudtam felfogni amit mondott. Az eredeti hasonmás? Mintha hallottam volna róla valamit, de azért nem hittem volna, hogy él, és itt van Mystic Falls-ban. Halkan felsóhajtottam. Most hirtelen egy csomó kérdés jutott eszembe, amit feltétlen meg akartam kérdezni, de nem akartam letámadni.
-De hát hol találkoztál vele? Nem tudtál meg tőle valamit?-
Hadartam a kérdéseimet. Valami sántított ebben a dologban. Damon ezért volt ilyen? Mert találkozott egy újabb hasonmással? Nem hinném, de ha nem akarja elmondani, akkor nem erőltetem. Lehet nyomós oka van ra, hogy nem mondja el. Lehajtott fejjel a padlót bámultam, és csak akkor kaptam fel a fejemet, mikor Stefan nevét kimondta. Szemeibe néztem, és mély levegőt vettem.
-Hol lehet? De nem tudom Damon... És ha nem maradt?-
Kérdeztem a végére elhalkulva.