Rebekah

Név: Rebekah
Kor: valódi - több mint 1000 éves, látszólagos - kb. 18
Faj: Első
Jellemvonások: Én egy nagyon makacs és hihetetlenül lobbanékony lány vagyok - a vérmérsékletemet az apámtól örököltem. Fiatalon elvesztettem az édesanyámat, de nagyon fontos számomra a család. Nem akarom egyedül tölteni az örökkévalóságot. A 20-as években beleszerettem egy fiatal vámpírba. Úgy hívják, Stefan.
Előtörténet: A családom Európából származik nagyon-nagyon régről. A szüleim (Mikhael és Esther) a járványok elől menekültek az Új földre, ahol sokáig békében élhettek a vérfarkasok szomszédságában. Gyermekeik születtek, köztük én is. Azonban egy nap meghalt egy testvérem, mert Niklaus-szal az egyik bátyámmal kiszöktek teliholdkor megnézni az átváltozó vérfarkasokat - ami egyébként tiltva volt. Az apám, aki egy nagyon büszke ember volt eltökélte, hogy nem menekülünk el, hanem megvédjük magunkat. Ezért anyámmal egy boszorkányhoz, Ayana-hoz fordultak segítségért, de hiába. Ayana azt mondta, hogy a természet ellenük fog fordulni, ha egy új fajt teremtenek, ami túlszárnyalja a vérfarkasokat. Anyám - aki az első boszorkány volt - segítségül hívta a Napot és az ősi fehér tölgyfát a varázslathoz. Azon az éjszakán az apám vérrel kevert borral itatott meg bennünket, majd egy karddal keresztül döfte a szívünket. Végül egy élő ember véréből kellett innunk, hogy beteljesedjen a rituálé. Eufórikus érzés volt az erő, ami szétáramlott a testemben. De Ayana-nak igaza lett a következményekkel kapcsolatban. A falusiak akik azelőtt befogadtak minket, most kizártak az életünkből. A Nap is ellenünk fordult - bár erre anyám talált megoldást. Az ősi tölgyfából kinőtt növény (verbéna) legyengített minket és meggátolta az igézést. De volt valami, amivel a szüleim nem számoltak - az éhség, amit nem tudtunk kontrollálni.
Aztán, hogy megőrizzük halhatatlanságunkat, porig égettük a fehér tölgyfát, az egyetlen fegyvert, amivel szemben tehetetlenek voltunk.
Aztán jött egy újabb csapás. Amikor Nik megölt egy embert, aktiválta a vérfarkas gént, így kiderült, hogy nem teljesen a testvérünk. Anyám próbálta jóvá tenni a hibáját, és rátette a hibrid átkot. Ez volt apánk legnagyobb szégyene. Mivel a vámpírrá válással felfokozódnak az alapvető tulajdonságok, Mikhael nem bírta elviselni a büszkeségén esett csorbát. Nik szeme láttára megölte az anyánkat, majd eltűnt. Mi hárman (én, Niklaus és Elijah) ott maradtunk, hogy eltemessük őt. Megfogadtuk, hogy mindig kitartunk egymás mellett, bármi történjék.
Nos, a történetnek ez a része úgy tűnik, most más értelmet nyer...
Karaktered arca: Claire Holt