Charlotte Petrova

Név: Charlotte (Greta) Petrova
Kor: 811 ;; látszatra 19
Faj: Vámpír

Jellemvonások: Amit elsősorban kiemelnék, az ,hogy érző vámpír vagyok. Az évek során rengetek megpróbáltatáson, szenvedésben, csalódásban lehettem részes, ezért megtanultam uralni a belsőm, mégis kibocsájtani.
Egy lobbanékony, mégis szerethető típus vagyok, mindenkinek azt adom vissza amit megérdemel. Ha van egy olyas fajta szituáció, ami felkelti bennem a kalandvágyat és a tüzet, képes vagyok a legjobb formámat nyújtani. Nem kéretik ,hogy Elenához vagy Katerinához hasonlítsanak, ugyanis valahol a kettő között fogsz megtalálni.

Előtörténet:

Hol is kezdjem életem hosszú históriáját. Meg is van! Nos, kedves olvasók helyezkedjetek kényelmesen a székbe, és meresszétek a szemeteket.
1200. Június 22.-én születtem Georgiában, egy elszigetelt kis falucskában. Apám nemes földbirtokos volt, anyám pedig úgy is mondhatnánk háztartásbeli. Testvérem nem volt, legalábbis nem tudok róla. Én volt a Petrova család első számú gyermeke, valamint aki elindította a vonalat a Petrova hasonmások felé.
Édesapám hamar elhalálozott, a pestis járvány Georgiát sem kímélte meg. Mivel nem adódott munka, egyedül nevelt szülőm nem volt képes ellátni, ezért 18 éves koromra saját felelősséggel elhagytam városom. Igazán itt kezdődött meg számomra az élet.
Nem tudtam merre tartok, ezért úgy gondoltam ,hogy arra visz az utam, amerre kell. Egy fiatal asszonnyal és családjával utaztam napokon át a célpont felé, ami nem más volt, mint a tengerek ura, Anglia.
Egy kisebb településhez (ami városhoz kicsi, de faluhoz nagy) érkeztünk meg. Persze mikor sétákat tettem az utcákon, sok férfi legeltette rajtam a szemét, mivel aligha pár lélek nő telepedhetett le ott, azok is inkább már 30-40 körüliek.
Nem is kellett sok idő míg rátaláltam az ismerősökre, egy jó képű, fiatal nemessel ismerkedtem meg, Niklaussal és testvérével Elijahval. Hamar bemutattak húgának is, Rebekahnak, aki bár eleinte elég ellenszenves volt velem, nem igazán ragadta meg a figyelmem, hála az egyre szorosabbra húzódó kapcsolatuknak Klaussal.
Még sosem találkoztam hozzá fogható férfival, és mivel már lassan túl voltunk a 6.hónapon el kellett mondanom mit érzek iránta. Kellemes csalódás ért, az érzéseimet viszonozta, és immáron egy pár voltunk. Egészen addig a napig..
Angliában töltöttem be a 19. életévemet. Nem akartam elköltözni. Minek menjek vissza haza, ha itt mindenem meg volt. Boldogság, szerelem.. Egy magamfajtának nincs is másra szüksége.
Egy nap boldogan ugrándoztam Niklaus és testvéreinek otthonához, mindvégig széles mosollyal ajkaimon, mert tisztában voltam vele ,hogy ma újra láthatom. Csak résnyire volt benyitva a bejárati ajtó, de mivel illemtudó vagyok, öklömet emeltem a kopogáshoz. De azok a szavak, ami akkor a két fivér között váltakozott, hallhatóak voltak, túlságosan is...
- Meg kell törnünk az átkot bátyám, nem halaszthatjuk tovább! - szólalt fel az ismerős hang keserves, rekedt hangon.
- Te késleltetted idáig Klaus. Mivel tudod ,hogy mit kell tenned ahhoz, hogy sikerüljön. Meg kell ölnöd Lottét. - mikor Elijah torkán is kiszorult a szó, kellett hozzá pár másodperc míg észbe kapjak. Csak bambán pislogtam magam elé, majd szó nélkül kezdtem rohanni hátrafelé, amennyire csak bírtam. Hallottam ahogy szapora lépteim valakivel felveszik a harcot, majd egy kéz előre nyújtva hátra ragadott. Az az ismerős tapintás...
- Kénytelen vagyok megtenni. - szólalt felém elhaló hangon, majd duzzadt, vörös ereit láthatóvá tette. Tudtam mi volt ő. És ez idáig már minden természetfeletti dolgot szóról szóra feltudtam volna mondani.
- Ezért meg kell öljelek. - kép kimaradások vannak már agyamban azóta, csak azok a képek maradtak bennem mikor átharapva csuklóját ajkaim felé tolta, és a végén egy nyakroppanás hallottam.
Azóta vámpírként bolyongók szerte a világban, és most itt vagyok Mystic Fallsban, keresve hasonmásaimat. Klaust azóta se láttam, már ha még él. De nem számít.. Megtudok élni a saját lábamon.

Karaktered
arca: Nina Dobrev