Egy albérlet ~ a ripper titkos búvóhelye

Lassan és figyelem felkeltés nélkül parkoltam le a lehető leghalkabban az albérlet elé. Mikor kiszálltam az autóból, tekintetemmel körbe vizsgáltam a helyet, hogy tiszta e a levegő. Még is csak jobb félni, mint megijedni. Mikor megbizonyosodtam róla ,hogy nincs a közelben egy lélek sem, kivettem a hátsóülésről a lányt, és az ölembe kaptam. Még mindig eszméletlen volt, és a lövedék még mindig ott díszelgett az oldalában. Sebes léptekkel haladtam az ajtó felé, majd mikor bejutottam adottságaimat használva szélsebesen lerohantam a vasfűvel teli elszigetelt pincébe. Érdekes módon óvatosan fektettem le Charlottet a padlóra, majd egy egyszerű mozdulttal leültem mellé. Gondoltam, legalább annyi jóindulatot szorítok felé ,hogy megvárom még magához tér, és eláruljam mégis mire volt jó ez az egész.

Lassan rebegtetve emeltem fel szemhéjam a sötétségből. Úgy éreztem ,magam mint aki most ugrott le a 20.emeletről. A fejem lüktetett, és minden egyes kis porcikámba éles fájdalom nyílalt.
Kíváncsian vizslattam végig a helyet ahova kerültem, és az első amit kitudtam venni a fekete foltokból egy ismerős férfi arc volt. Zavartan pislogtam, majd egy kis erőt vetve magamba remegve toltam fel magam a falhoz. Automatikusan kaptam a kezem a fejemhez, mikor egy kevéske idő után sorozatba futottak át a fejembe az események. Ujjaimat az oldalamhoz csúsztattam, majd mikor kitapintottam a lövedéket, körbe fontam rajta kezem és kitéptem húsomból, amit egy halk szisszenés jelzett.
- Na halljuk, mi a nagy terv? - mormoltam halkan, majd ügyetlenül fordítottam arcomat Stefan felé.
- Remélem tudod...hogy rohadtul fáj. - folytattam kicsit karcosabb hangon, majd türelmetlenül vártam a válaszokat.

Kaján mosollyal kulcsoltam össze karjaim, miközben a lány kiábrándult arcát fürkésztem. Valamiért roppant szórakoztatott ez az egész helyzet.
- Hogy mi a nagy terv? Ne kíváncsiskodj, ártanának a pofidnak a ráncok. - nevettem el magam, majd lassan jobb tenyeremmel megpaskoltam az érintett testrészt.
- Pont az volt a cél, hogy fájjon. - hajoltam hozzá közelebb, majd dübörgően suttogtam. A vigyor arcomon még szélesebbre húzódott, majd egy hirtelen mozdulattal a közelben lévő inekciót beleböktem a nő vállába. A tű egy tasakhoz volt kapcsolva, amibe verbénát fecskendeztem, jobban mondva hasonlít a kórházban használt infúziókhoz.
- Ez majd egy kicsit legyengít, nem kell ,hogy feleslegesen izegj-mozogj. - húztam végig a csatolt csövön ujjaim, majd lassan a vállához értem, ezzel kimutatva mintha csak egy simítását akartam volna. Persze, ez csak megtévesztés. Erősen nyomtam le a testrészt, épp eléggé ahhoz ,hogy a padlóra feküdjön.
- Most van egy kis dolgom, addig pihenj. - feleltem szarkasztikus hangon, majd állásba pattanva sebes futással kirohantam a házból.

|| Ideiglenesen lezárva. ||